2 Krónikák 31 — Magyar Szent Biblia

1 A mint mindezeknek vége lõn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az õ örökségébe [és] városaiba.

2 És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az õ szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égõáldozatokra és a hálaadó- áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.

3 És [rendelé] a király az õ jövedelmének egy részét az égõáldozatok számára, a reggeli és estvéli égõáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égõáldozatai számára, a mint megiratott az Úr törvényében.

4 Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez [annál inkább] ragaszkodjanak.

5 A mint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl a tizedet bõséggel meghozák.

6 És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az õ Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.

7 A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.

8 Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az õ népét, Izráelt.

9 Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felõl.

10 Kinek felelvén Azáriás, a fõpap, a Sádók nemzetségébõl való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belõle, mert az Úr megáldotta az õ népét; és ez a rakás, a mi megmaradt.

11 És monda Ezékiás, hogy az Úr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák.

12 Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hûséggel, és ezeknek fõgondviselõje Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.

13 Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselõk valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza elõljárójának parancsolatából.

14 Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, a ki ajtónálló vala napkelet felõl, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselõje volt, hogy kiadja az Úrnak és a szentek szentjének áldozatát.

15 Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hûségesen osztogassák a csapatok szerint az õ atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek,

16 (Az õ nemzetségök férfiain kivül, a három esztendõs fiútól fogva feljebb) mindenkinek, a kinek bejárása vala az Úr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint;

17 A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendõsök és feljebb valók volnának, az õ rendtartások és csapatjaik szerint.

18 És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az õ hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre;

19 Az Áron fiainak is, a papoknak, az õ városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban [valának] névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül, és minden nemzetségnek a Léviták között.

20 És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.

21 És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az õ Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala.