4 Mózes 9 — Magyar Szent Biblia

1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földébõl való kijövetelöknek második esztendejében, az elsõ hónapban, mondván:

2 Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.

3 E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden õ rendtartása szerint, és minden õ szertartása szerint készítsétek el azt.

4 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.

5 És elkészíték a páskhát az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

6 Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.

7 És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember [illetése] miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?

8 És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felõletek?

9 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.

11 A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.

12 Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.

13 A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az õ népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az õ bûnének terhét.

14 Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.

15 A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhõ a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában reggelig.

16 Úgy vala szüntelen: A felhõ borítja vala azt; és tûznek ábrázatja éjjel.

17 Mihelyt pedig felszáll vala a felhõ a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhõ megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.

18 Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mind addig, míg a felhõ áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.

19 Még ha a felhõ sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.

20 Megesék, hogy a felhõ kevés napon át lõn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.

21 Megesék, hogy a felhõ estvétõl fogva ott lõn reggelig; mikor azért reggel a felhõ felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel [lõn] [ott]; mikor azért a felhõ felszáll vala, õk is indulának.

22 Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lõn] [ott;] a meddig késik vala a felhõ a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, õk is indulnak vala.

23 Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.