Jónás 2
  • 1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
  • 2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
  • 3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
  • 4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
  • 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
  • 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
  • 7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
  • 8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
  • 9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
  • 10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]