Ezékiel 11
Magyar Szent Biblia · 25 verses
- 1 És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.
- 2 És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,
- 3 Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez [a város] a fazék, mi pedig a hús.
- 4 Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!
- 5 És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.
- 6 Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.
- 7 Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belõle.
- 8 Fegyvertõl féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten.
- 9 És kiviszlek titeket belõle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.
- 10 Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
- 11 E [város] ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.
- 12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.
- 13 És lõn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!
- 14 És lõn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
- 15 Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikrõl Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.
- 16 Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem õket a pogányok közé, és szétszórtam õket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid idõre a tartományokban, a melyekbe mentek.
- 17 Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.
- 18 És bemennek oda és eltávolítják minden õ fertelmességeit és minden útálatosságait õ belõle.
- 19 És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kõszívet az õ testökbõl, és adok nékik hússzívet;
- 20 Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megõrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
- 21 De a kiknek szívök az õ fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.
- 22 És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsõsége rajtok felül vala.
- 23 És felszálla az Úrnak dicsõsége a város közepébõl, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.
- 24 A lélek pedig felvõn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla elõlem a látás, a melyet láttam.
- 25 És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.