Ezékiel 29 — Magyar Szent Biblia

1 A tizedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Égyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Égyiptom ellen.

3 Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek,] Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.

4 És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepébõl, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.

5 És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mezõ színére esel; egybe nem szedetel s nem gyûjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.

6 És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy õk nádszál-bot valának Izráel házának;

7 Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:

8 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé, hozok ellened fegyvert, és kivágok belõled embert és barmot.

9 És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:

10 Ezokáért ímé, én ellened [megyek,] és folyóid ellen, és teszem Égyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.

11 Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.

12 És adom Égyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom õket a tartományokba.

13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendõ múlva egybegyûjtöm az égyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.

14 És visszahozom Égyiptom foglyait s visszaviszem õket Pathrós földjére, az õ eredetök földjére, és ott lesznek alacsony királyság.

15 A [többi] királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem õket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.

16 És nem lesz többé Izráel házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen [engem,] midõn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.

17 És lõn a huszonhetedik esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

18 Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fõ megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lõn néki és seregének Tírusból a fáradságért, a melylyel miatta fáradott.

19 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Égyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és [ez] lesz jutalma seregének.

20 Fizetésül, a melyért fáradott, adom néki Égyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten.

21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.