Ezékiel 36 — Magyar Szent Biblia

1 És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felõl, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,

2 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az õsi magasságok a mi örökségünk lõnek.

3 Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelõl, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;

4 Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lõnek a pogányok maradékának köröskörül.

5 Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltõ szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;

6 Ezokáért prófétálj Izráel földjérõl, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltõ szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;

7 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, õk viseljék gyalázatukat.

8 Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajõjjenek.

9 Mert ímé, én hozzátok [hajlok] és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.

10 És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.

11 És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom [õket] rajtatok, mint régi idõtökben, és több jóval lészek [hozzátok,] mint elsõ napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

12 És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed õket gyermektelenné.

13 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevõ vagy és gyermektelenné teszed népedet:

14 Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.

15 És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

16 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

17 Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete elõttem.

18 És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.

19 És eloszlatám õket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg õket.

20 És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az õ földérõl jöttek ki!

21 Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.

22 Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.

23 És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az õ szemök láttára.

24 És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyûjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.

25 És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.

26 És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet testetekbõl, és adok néktek hússzívet.

27 És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek.

28 És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.

29 És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és elõhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.

30 És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mezõ termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.

31 És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekrõl, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.

32 Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!

33 Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektõl, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek.

34 És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenõ szeme láttára;

35 És [ezek] mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerõsítve lakják.

36 És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem.

37 Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem õ velök: Megsokasítom õket, mint a nyájat, emberekkel.

38 Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az õ ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.