Példabeszédek 30 — Magyar Szent Biblia

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

11 [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

13 [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23 A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

33 Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.