Jób 29
Magyar Szent Biblia · 25 verses
- 1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
- 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
- 3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
- 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
- 5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
- 6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
- 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
- 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
- 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
- 10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
- 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
- 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
- 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
- 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
- 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
- 16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
- 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
- 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
- 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
- 20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
- 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
- 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
- 23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
- 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
- 25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.