Jób 11
  • 1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
  • 2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
  • 3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
  • 4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.
  • 5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
  • 6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.
  • 7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
  • 8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
  • 9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
  • 10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
  • 11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
  • 12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
  • 13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
  • 14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
  • 15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;
  • 16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.
  • 17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.
  • 18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
  • 19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.
  • 20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!