Jób 9
Magyar Szent Biblia · 35 verses
- 1 Felele pedig Jób, és monda:
- 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
- 3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
- 4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
- 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
- 6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
- 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
- 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
- 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
- 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
- 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
- 12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
- 13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
- 14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
- 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
- 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
- 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
- 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
- 19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
- 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
- 21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
- 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
- 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
- 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
- 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
- 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
- 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
- 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
- 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
- 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
- 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
- 32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
- 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
- 34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
- 35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!