Jób 16
Magyar Szent Biblia · 22 verses
- 1 Felele pedig Jób, és monda:
- 2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
- 3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?
- 4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
- 5 Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]
- 6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?
- 7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
- 8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.
- 9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
- 10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.
- 11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
- 12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.
- 13 Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
- 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.
- 15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
- 16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]
- 17 Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
- 18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
- 19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
- 20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
- 21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.
- 22 Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]