Zsoltárok 107
Magyar Szent Biblia · 43 verses
- 1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
- 2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
- 3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
- 4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
- 5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
- 6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
- 7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
- 8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
- 9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
- 10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
- 11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
- 12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
- 13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
- 14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
- 15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
- 16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
- 17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
- 18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
- 19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
- 20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
- 21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
- 22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
- 23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
- 24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
- 25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
- 26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
- 27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
- 28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
- 29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
- 30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
- 31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
- 32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
- 33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
- 34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
- 35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
- 36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
- 37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
- 38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
- 39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
- 40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
- 41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
- 42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
- 43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!