Zsoltárok 62 — Magyar Szent Biblia

1 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.

3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?

5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;

12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]