Zsoltárok 69
Magyar Szent Biblia · 36 verses
- 1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
- 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
- 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
- 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
- 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
- 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
- 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
- 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
- 9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
- 10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
- 11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
- 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
- 13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
- 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
- 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
- 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
- 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
- 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
- 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
- 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
- 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
- 22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
- 23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
- 24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
- 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
- 26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
- 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
- 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
- 29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
- 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
- 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
- 32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
- 33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
- 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
- 35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
- 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]