Zsoltárok 141
Magyar Szent Biblia · 10 verses
- 1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
- 2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
- 3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
- 4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
- 5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
- 6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
- 7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
- 8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
- 9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
- 10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!